Olyan sok előember rohangál ebben a félresikeredett világban. És nem tudják, hogy Embernek lenni mit jelent…
Az embert az állattól az értelme és erkölcsi érzéke különbözteti meg. Az, hogy van lelkiismerete.
Kaparni az életért mindenáron? Minek? Hisz a halál úgyis elragad. Ez közös: hogy a halál elragad. Ám amiben más lehetsz, mint a sok előember, hogy amíg élsz, Ember maradsz, így nagybetűvel írva! Látod? “Ember”.
Mert nem taposol, nem tülekszel, nem használod ki embertársaidat, különben egy napon arra ébredsz, hogy, mikor hajótörést szenvedsz másodmagaddal egy lakatlan szigeten, mikor elfogy az élelem, éjjel elvágod annak a torkát akit szeretsz, és kimetszed a szívét, és a túlélés nevében felfalod, csak azért, hogy 3 héttel tovább élj!
Higgy nekem, ha ma aljas vagy “kicsiben”, akkor, ha a szükség úgy hozza, aljas leszel “nagyban is”… És kérdem én: minek? Azért a pár hétért, hónapért, évért megéri, ami még hátra van? Hiszen úgyis csak azt az egy nyomorult pillanatot birtoklod amit éppen élsz, és a múltban leélt éveidet nem adod össze, és nem kapod vissza abban az egy véges pillanatban! És a halál elragad majd téged is, bármikor e nyomorult pillanatból! Hát megéri állatnak és előembernek lenni és maradni? Tovább olvasom »
Loading ...
