Lágy ölelés tartja fogva szívemet,
mert érzéseket generál ma is.
És a ”Falánk-Ész generális”,
mint múlt századi lányka a téren,
ha hintázik dalolva, serényen,
úgy libeg, s imbolyog, de már
halkan él, nem morog… Tovább olvasom »

az üresség légzése olyan, mint mikor kivész
belőled a létező, és már csak utálni tudsz.
elhatalmasodik benned a minek? és a kinek?…
szemben állsz a világgal, mindenki ellenségé lett,
holott te mindig, mindenütt jót akartál.

sosem értettek és elfáradtál.
elfáradtál a sok együgyű szimplaságát cipelni, és
a szélmalomharcban belátod, – a szél erősebb…

(Rajnai L. Zsolt)

lángot vet a nyár két szemedben…
mennyi sár… mennyi sár
alig szárad…

vizei meg mind ide lengnek…
int a nád… int a nád…
és nem fárad…

lángot sző az éj dalomban,
lenni jó, lenni jó,
tudom, – karodban…

aztán a szív ha újralobban
csuklik is, botlik is
de megint dobban…

értesz-é? értesz-é? – kérdezősdi,
be sok itt… be sok itt…
a konok élősdi…

vigyél el vigyél el, – úgy kívánom,
bár esne ma szememre
örök álom…

Az alábbi vers erre a dallamra íródott…

.

Rád gondolok most,
mert a karomban rezgesz,
s úgy lélegzem belőled, mint csönd
a dalból, mely a csöndről énekel…

Karom átfonja egész lényed,
miközben vállam orcád temetője.

Belőlem nősz ki éppen…

Ahogy múlnak perceink, figyelmem
lázasan szövi rongyos vágyait tebenned…

Maradj velem, ha zúg is
körülöttünk “a minden”, mert bordádból
teremt új éltet közös álmunk…

Látod? Mint bronzmadár gubbaszt
védtelen lényed könnyű lelkemen,
mégis te vagy az oázis, az erő és a mítosz…

Térdeden kis kezed, mellemen a szíved,
s bokádon jajong lélegzésem…

A semmiből nőttünk ki te meg én,
ülj meg hát csípőmön csöndben,
s ejtőzz bennem, mint anyjában a gyermek…
Ó bár tudnám mit éreznek olyankor az anyák!

Jó vagy te nékem, mert hajlasz rám,
mint friss nád az ifjú szélre,
és mert él minden kis mozdulatom bennem…

Nyugalmas szélrózsa szórja lépteit felettem.
A fűben fekszem, szemem felhőbe vész.
Halandó dal zúg a szívemben…

Bogár a fán, – kicsinyke világként esdekel a rügyön!
Paránya most érzéseimnek.

Enyhe sírás sző át, és köt ide szelíden…
Veled volna lenni jó.

Repülni képzelt világok árva
árnyaiba mártva, mint ifjúkor, ha repdes.

A szív, mondd: mért figyel magára?
Hisz folyam és szenvedés, folyam és szenvedés,
ha a létezés időt kér magának…
Ó fogékony merészség, te kinek szólítod magad? Tovább olvasom »

Torpan a perc, gyűrűzik a hajad,
és korbácsot fon lángokból az est.
Nyálam nehéz nedveidbe ragad,
mert a szenvedély ma sem rest.

S tudja a szívem azt, ami érzéki:
a vad, ostorozó pillantásokat,
hisz makrancos vagy, de szép így,
hogy leigázol újra, – gyönge másodat.

S én, ki egyben a préda és a párduc,
látom, holnap, majd én küzdök teérted,
és amíg ma, te birtokolsz engem, átfut
bennem e hit, s tudom, hogy te érted….

Érzelmeink, mint vad kölyökfarkasok
tépázzák húsunk szerteszéjjel,
azután csöndesen, mint a szarvasok
szeretjük egymást egész éjjel…

Szerzői jog

Néha csak úgy elmerengek….
Jó lenne visszamenni az időben,
és némelyeket megölelni még egyszer…
Utolszor bár, de szépen…
Nem azokat akikké lettek,
hanem akik voltak, és akiket hajdan
nem becsültem eléggé…

Más tapasztalatok hatása alatt
másmilyen az ember…
Ha kergetik és erőszakolják
fut előlük…, előttük…
Pedig ők nem akartak mást, csak szeretni
és szeretve lenni, ám én csak futottam,
mert kényszerítve éreztem magam és
irtózom ettől… Tovább olvasom »

1.) Valami szükséges vidám felejtés leledzik tompán általhasadva
a kéjen és szenvedésen, mint az éjen, – mely merészen rám teríti sötét
takaróját, s mint disznó, ha bújva keresi sáros ólját, én sem
várom a levágatást. Tovább olvasom »

Elfolyik megannyi idő, mint csorgó, ifjú boldogság,
és mint a gombolyag görög előttem a jövő,
s hogy merre fut, – nem tudom… Tovább olvasom »

Éjszaka van, mégis ragyog az ég…
Az éjgömb, mint vén ószeres szórja szét
ezer fénylő kövét, gyöngyét…

Én meg csak nézem. Bódítón lebeg
felettem a végtelen mécsvilág…
Rezdülget, sóhajt a mennybolt,
s némán domborítja elő a szép harmóniát…

A csillagok, mint százmilliárd tompa fényű szög
- mi szikráz és sziporkáz -, mind ezüstbe,
aranyba öltözött… Tovább olvasom »