Loading ...
Torpan a perc, gyűrűzik a hajad,
és korbácsot fon lángokból az est.
Nyálam nehéz nedveidbe ragad,
mert a szenvedély ma sem rest.
S tudja a szívem azt, ami érzéki:
a vad, ostorozó pillantásokat,
hisz makrancos vagy, de szép így,
hogy leigázol újra, – gyönge másodat.
S én, ki egyben a préda és a párduc,
látom, holnap, majd én küzdök teérted,
és amíg ma, te birtokolsz engem, átfut
bennem e hit, s tudom, hogy te érted….
Érzelmeink, mint vad kölyökfarkasok
tépázzák húsunk szerteszéjjel,
azután csöndesen, mint a szarvasok
szeretjük egymást egész éjjel…
